Vérszilvafa
(Prunus cerasifera 'Woodii' > botanikai megnevezés)

A  vérszilvafa igen tűrőképes, nagy díszértékű, alacsony vagy közepes növekedésű díszfa, mely bizonyos esetekben szélsőséges körülményeket is képes elviselni (szárazság, kedvezőtlen, akár savanyú vagy lúgos talajok, téli hideg). Mindezen tulajdonságai igen széles felhasználását teszi lehetővé, így díszkertek, díszparkok, utcák kedvelt díszfája. Jellegzetesen piros vagy inkább bordóba hajló levélszínét teljes napfényen produkálja, amúgy félárnyékba is ültethető, ám itt kissé visszazöldülhet. Áprilisban tömegesen virágzik, virágszíne rózsaszín, mely még a lombfakadás előtt, vagy azzal egyidőben nyílik, így a virágzásának igen nagy a díszértéke, mivel nem takarja lomb. Termése, mint a lombja, ugyancsak vörös, ehető is, de a vérszilva nem terem bőven, tehát utcafaként használva nem zavaró a lehulló termés. Alacsony magassága szűkebb, kis utcák fásítása esetén is szóba jöhet, figyelembe véve, hogy bordó lombozata tömegesen, hosszan telepítve nyomasztó is lehet, érdemes más, kis növekedésű díszfával váltva ültetni, például alkalmas lehet erre a pirosvirágú díszgalagonya (Crataegus laevigata 'Paul's Scarlet').

A vérszilva virágzása - mint már jelezve volt - áprilisi, tehát kora tavasszal már díszít, aztán jön az ezután fakadó levélzet, mely hosszan, lombhullásig tartja bordó színét. A vérszilvának a lombszíne az igazi, hosszan tartó, jelentős díszértéke. Virágzási ideje körülbelül két hétig tart, ám ezalatt pazar tömegben lepi el a vérszilvafát. Aki kedveli, fogyaszthatja ehető termését is (egyébként kellemes ízű), mely színes, pirosas bordó, mégsem képez jelentős díszt, mivel a bordó lomb teljesen elrejti. Fiatalon felfelé törő ágrendszer, majd később gömbölyded koronaforma jellemzi.

Félárnyékos helyre is telepíthető, ám amint az jelezve volt, ilyen helyen nem produkálja lombozata a rá jellemző pazar színhatást. Félárnyékban ugyanis zöldbe hajló színt vesz fel. Lényegében napfényre ültetve teljesedik ki a vérszilvára jellemző bordó lombszín. Tűrőképességét nem lehet elégszer hangsúlyozni, mert valóban szélsőséges körülmények között is kiteljesíti díszhatását, talán a növekedési erélye lesz visszafogottabb, mely nem miden esetben okoz gondot, mivel díszítő funkcióját viszont tökéletesen betölti ilyen helyeken is. Télállósága is lenyűgöző, még -30°C sem árt neki.

Az alapfaj eredeti élőhelye a Kaukázus és Dél-Nyugat Ázsia, Európába még a rómaiak telepítették be, egyébként az alapfaj magyar megnevezése cseresznyeszilva vagy mirabolán. A Woodii fajtát 1910-ben, Németországban jegyezték.

Amennyiben díszkertbe tervezett a telepítése, használata inkább egyedi színfoltként jelenjen meg, mert, ahogyan sorfaként ültetve nyomasztó lehet, úgy csoportba, többedmagával ültetve szintén kelthet ilyen érzetet.

Vérszilva, a kiírt áron

Kosárba

A vérszilva dísznövényként történő felhasználása, a már ismertetettnek megfelelően, széles spektrumú:
Ott a helye díszkertekben, díszparkok kiváló díszfája, kisebb utcák remek tűrőképességű utcafája. Mindezeken a helyeken kiválóan megállja a helyét.

Különösebb gondozási igénye nincsen, fiatal korban koronaalakításban részesülhet, később már nem igényel metszést. A koronaalakítás idejét elvirágzás után javasolt időzíteni. Azokon a helyeken, ahol a lehulló termése zavaró lehet, ilyenek a kövezett utcák, ott az eltakarításáról szükséges gondoskodni.